Részletek
Tovább olvasom
Egykor melletted voltam Délután, köszöntő levelek és virágok közt Az őszi felhők a hegycsúcsokon ékeskedtek Az őszi szél vidáman dalolt a domboldali réteken.Néhány napot együtt töltöttünk Azt hittem, örökké tart. Elfeledtem a régi magányt Mintha nem lenne holnap...Mindenki járt iskolába. Mindenki átélte már a tanév végének bánatát és örömét, a nyári szünet kezdetét, valamint a szeretett barátoktól és tanároktól való búcsú szomorúságát. Az azúrkék ég, a ragyogó királylángfák, a kabócák panaszos éneke és az ártatlan szívek szorongása mind az ifjúság eleven képét festik elénk.Emlékszel arra a nyárelőre? Királylángfák borították az eget, akár az ifjúság éltető vére Osztálytársainkkal sétáltunk az iskolaudvaron Ó, bárcsak tovább tartott volna a búcsú pillanata!Félig örömmel, félig tétován búcsúztunk Rózsaszín virággal díszítettük egymás haját, így fejezve ki szeretetünket! A távozások porfelhője után száz hosszú nap következik A kabócák bánatos kórusa olyan, mint szívből jövő búcsúnk.Te a termékeny földek és kékeszöld vizek felé indulsz Ahol patakok és tavak kórusa köszönti az ismerősöket A kishúg kompon kel át a hatalmas folyón Visszatér a kis faluba, ahol édesanyja és a manióka várja.A báty hajója az azúrkék óceánon, fehér homokpartok mellett halad A fűzfák gyengéd, dallamos éneket szőnek A nővér autója a hegyvidékre ér Ahol hegyi felhők árnyékolnak be egy elbűvölő mosolyt...Én itt maradok a szeles, poros városban Hervadó virágokat számolva várom, hogy elhalványuljon a nyári napfény Száz napig várok, újra egy meleg ölelésre várva Arra, hogy az iskola árnyas folyosóján sétáljunk.Ne feledd, kedvesem, örömteli napjainkat Jó barátainkat, tisztelt tanárainkat és szeretett kapcsolatainkat.Az aranyló szél vörös királylángfa-szirmokat szór a falak köré Szívemben pedig hangtalanul hullanak a napok és hónapok... Vágyódásom oly mély, akár az elhagyatott iskolaudvar Száz napnyi sóvárgás olyan, mint egy csendben múló évszázad!Az embereket gyakran teljesen lefoglalják a rohanó világ követelményei. Ám egyetlen elmélyült pillanat is ragyogó felismerést hozhat. Becsüljük meg az életet, hiszen minden földi pillanat Teremtőnk ajándéka.Köszönet az órákért. Köszönet a napokért. Köszönet a másodpercekért. Köszönet az éjszakákért.Minden együtt töltött idő Még az emlékeimben él. A hegyek és folyók Voltak a paradicsomunk!Meddig tart még? Ezt kérdezzük magunktól A válasz ott van, Valahol, de nem tudom, hol.Velünk volt az ősz, A gyönyörű, aranyló erdő, Málnát szedtünk, Boldogan, akár gyermekkorunkban.Együtt voltunk a természettel, Mérföldeket gyalogoltunk. Messze van még a jövő Az ismeretlen látóhatáron.Meddig tart még? Ezt kérdezzük magunktól A válasz ott van, Valahol, de nem tudom, hol.Amikor a szív a romantika ritmusára és dallamára rezonál, az egész teremtés is a szerelmes lelkének megfelelően ingadozik. A négy évszak, a nappal és az éjszaka már nem az univerzum idővonala szerint működik, hanem a szívben lévő érzések tükörképe lesz. Csak a nyíló virágokat és a természet szépségét látjuk a boldogság árnyalataival színezett, fénylő égbolt alatt.Amikor a tavasz elkezdődik Pillangószárnyakra helyezem szeretetemet Egy világ felé szárnyalok, végtelen Ahol van valaki, gyönyörű, mint egy álom!...Amikor a tavasz elkezdődik Az első szerelem friss, mint egy új oldal Költői versek féktelenül repülnek távoli dombok felett Szívem ünneppé válik...Nyár után jön az ősz Hová tűnt az idő? Az egész világ elhagyatottan!... Szelíden érkezik a tél Az élet mindig tavasz A madarak udvarló dalokat dalolnak A szél lélekkel táncoló császári táncot dúdol... Hajnal, a szerelem színe Alkony, a szerelem színe Nyár, a szerelem évszaka! Ősz, a szerelem évszaka!...Amikor a tavasz kezdődik Minden lélegzetvételben egymást keressük Egy rózsabimbó épp most bontott virágot A szerelem illatos kertjében...
