Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Nos, a beszélgetés így zajlott: a Mennyek nem igazán akarják, hogy Mi (a Legfelsőbb Hatalmú Egyesült Szentháromság) megállítsuk a háborút, mert lények milliárdjai, billiói sírnak nem is tudjuk, milyen régóta – a vágóhídon, a vadászmezőn, a tengerben, ahol azelőtt csak béke és kedvesség volt. Ezért Isten nem hagyhatja tovább figyelmen kívül könyörgésüket, és nem engedheti, hogy igazságtalanul szenvedjenek az emberek kezétől, akiknek megvan minden hatalmuk, eszközük, idejük és találmányuk ahhoz, hogy megöljenek bármely lényt a világon, anélkül, hogy bárki engedélyét kérnék. Arról nem is beszélve, hogy Isten engedélyét kérjék, mert ha Istent kérdeznék, Isten azt mondaná: „Nem.” De persze, még ha Isten nemet is mondana, hányan hallanák meg Őt? Így hát folytatják a bűnös, barbár utat. Ezért még a Maja királyát sem hibáztathatjuk, aki e fizikai világ szabályait irányítja. Képzeljétek el, hogy ti vagytok a Maja királya, és emberek jönnek a környezetetekbe vagy házatokba, és mindent megölnek a környezetetekben, a közeletekben. És nem nézhetitek csak tétlenül, ahogy így sírnak és gyötrelemben szenvednek. Képzeljétek el, ha ti lennének a Maja királya, elfogadnátok ezt? Nem, persze hogy nem. Így kell megfizetnünk mindazokért a szörnyűségekért, amelyeket már időtlen idők óta elkövetünk. Persze mindannyian tudjátok, hogy mindennek ára van ebben a fizikai tartományban. Persze, ára volt a világháború ilyen hirtelen és gyors megállításának, illetve a győzelemnek. De mindez megérte. Mindez megérte. Csak attól tartok, hogy ha legközelebb is megtörténik, nem tudom, Isten megengedi-e megfizetnem az árát, vagy lesz-e még elég erőm ahhoz, hogy újra megállítsak egy világháborút. Ez óriási erőfeszítés. Hihetetlen. Nincs rá szó, hogy elmondjam. Ezért kérlek, ne számítsatok mindig a Mennyei Erőre és Isten Irgalmára, mert néha a katasztrófáknak, a háborúnak meg kell történnie. Kérem, változtassák életmódjukat olyanná, mely jobban illik egy igaz, nemes, méltóságteljes emberhez. Nagyon köszönöm minden apró erőfeszítésüket, amellyel fenntartják ezt a világot, megóvják önmagukat és minden lényt rajta, megvédik gyermekeiket is. Kérem, gondoljanak a gyerekeikre. Köszönöm. Most köszönetet kell mondanunk Istennek, a Szentháromságnak, a Legfelsőbb Hatalmú Egyesült Szentháromságnak. És persze köszönetet mondunk a Béke Királyának, a teljes mértékű együttműködéséért a Csapatommal, a Mennyei Csapatommal, ebben a vonatkozásban. Köszönetet mondunk a Mennyei Csapatnak is, akik testet öltöttek a Földön, és jól végzik a dolgukat, összhangban Isten Béketervével, habár az nem mindig tűnik úgy! Sok mindent kell tennünk, nemcsak a háborúval és a békével törődni. Ezért vagyok nagyon elfoglalt. Nagyon sok mindent kell tennünk azért, hogy az Univerzum kiegyensúlyozott és stabil maradjon, és sok bolygó ne inogjon, ne remegjen, ne álljon a pusztulás szélén. Oké, sok dolgot nem mondhatok el. A megbeszélés ezért elég hosszú volt, de a lényeg az volt, hogy a Mennyek már nagyon vonakodik tovább segíteni az embereket, a sok jajgatás, sírás, fájdalom és szenvedés, az állat-személyek elnyomása és bebörtönzése, valamint a csecsemők megölése miatt. Naponta kétszázezer csecsemőt ölnek meg. Ó, Istenem; miközben minden ország törvényei emberi jogokról beszélnek. Isten tehát, tekintettel a tehetetlen lények minden jajgatására, sírására, szenvedésére és imájára, valamint a Mennyek minden ítéletére és döntésére, úgy határozott, hogy nem szabad segítenem megállítani a háborút és békét teremteni – a mostanit, amely az egész világ gazdaságát, túlélését és pszichologiai békéjét érinti. A Béke Királya azonban azt mondta nekem: „De ha Ön nem segít békét teremteni, akkor az emberek túl sokat fognak szenvedni.” „Tudom, tudom, tudom. Segítenünk kell.” – mondtam. Ezért mind kérleltük Istent, hogy úgy döntsön, hogy ad nekünk még egy esélyt a világ megsegítésére, a háború megállítására, mert azt mondtam: „Még sok jó lélek van. Segítenek másokon, segítik az állat-személyeket, a vadon élő állat-személyeket, a csapdába esett állat-személyeket, a tehetetlen állat-személyeket különféle módokon, még akkor is, ha nem spirituális beállítottságúak, vagy nincsenek összhangban Isten spirituális felajánlásával. Még sok jó ember van, ezért segítenünk kell nekik. Segítenünk kell nekik. Segítenünk kell az embereket. Továbbra is megpróbálunk tanácsot adni az embereknek, és valamilyen módon megvilágosítani őket, hogy felhagyjanak mindezekkel a gyilkos szándékokkal, illetve – úgy értem – a nem szándékos tettekkel is.” Végül tehát a Mennyek engedett. De én magam sem éreztem jól magam, mert ha segítek az embereknek, ők pedig továbbra is gyilkolják az állat-személyeket és a babáikat, akkor ezt nem igazán érzem teljes győzelemnek. De nem tudom. Van-e más mód, ahogyan tehetném? Nem, jelenleg nincs. Így csak kérlelem mindannyiukat, mindazokat, akik még nem ébredtek rá a vegánság, a jóindulat és a szerető kedvesség értékes eszközére. Kérem, ébredjenek fel. Kérem, használják. Önökben van, belül. Az összes ember eredendően jóindulatú, bölcs, együttérző, szeretetteljes és kedves. Kérem, keressék a lelkükben, a szívükben, hogy megtalálják. Használják, amennyire csak lehet, hogy megmentsék önmagukat, gyermekeiket, az állat-személyeket, a környezetet, mindent, amire szükségünk van – mentsék meg a bolygót. Kérem, kérem, kérem. Szívem mélyéből köszönetet mondok mindazoknak, akik már vegánná váltak, és folytatják ezt a nemes utat. És előre is köszönetet mondok mindannyiuknak, akik ma vagy kicsit később ezt választják – a jóindulat útját, a vegán életmód útját; ez az út az önök útja, együttérző természetük tettekben, a szeretet tettekben. Kérem, adjanak több szeretetet tettekben. Szeressék egymást. Legyenek kedvesek és jók családjuk tagjaihoz. Legyenek kedvesek és jók településük lakóihoz, az állat-személyekhez, mindenhez – bármihez, a fákhoz, a földhöz, a hegyekhez, erdőkhöz, folyókhoz, óceánokhoz. Kérem, legyenek kedvesek mindenhez, legyenek mindent óvók, mert így védik meg saját magukat és szeretteiket. Isten világosítsa meg önöket még jobban, hogy értsék, amit mondok, és átültessék a gyakorlatba. Köszönöm, Uram. Köszönöm mindannyiuknak, Isten gyermekeinek, akik eldöntötték, hogy szabad akaratukat jó tettekre használják, mások javára, és így végső soron önmaguknak és szeretteiknek is javára válnak. Ámen. Eredetileg más nagy hírekre is vártam, hogy mindent egyszerre mondhassak el önöknek, de nem várhatok. Úgy hiszem, meg kell köszönnünk Istennek, a Mennyei Csapatnak, a Béke Királyának és sok Királynak, akik szintén segítenek az eddig megadott AJÁNDÉKoknál! Örülök, hogy tíz jó Király van velem az Egyesületemben. Ezért tiszteljétek egymást: sosem tudhatjátok, ki minek a Királya, például a Védelem Királya, a Biztonság Királya, a... Ó, Istenem, most elfelejtettem, mert nem írtam le. Talán legközelebb megpróbálok minden nevet felidézni, és akkor elmondom nektek, amikor ismét beszélhetek veletek. Most azért is akartam beszélni, hogy tudassam veletek: még mindig az egész bolygóért dolgozom. Senkit sem hagytam el, még a pokolban lévő embereket sem; továbbra is próbálok segíteni nekik, amikor és ahol csak tudok. Nem lehetünk nem hálásak a Mennyeknek, sok Mennynek, a Mindenható Istennek és a Legfelsőbb Hatalmú Újraegyesült Szentháromságnak. Nem lehet, hogy ne köszönjük meg Nekik. Még minden ember apró törekvéséért, minden kis áldásért is, ami a világunkba eljut, akár képesek vagyunk látni, akár nem! Hálásnak kell lennünk, és életmódunkat jóindulatúvá, irgalmassá kell változtatnunk, olyanná, amilyen Isten, mert meg kell bocsátanunk másoknak. Gondoskodnunk kell másokról, védenünk őket, hogy összhangban legyünk Isten Mércéjével, Isten Akaratával, és így nekünk magunknak is biztonságban, védelemben legyen részünk, ahogyan mi is védelmet, biztonságot, jóindulatot vagy bármi más jót adtunk másoknak. Amit vetünk, azt aratjuk. Ez teljesen igaz, még ha a Mennyek és Isten irgalmasak és elnézőek is ezúttal a harmadik világháború ügyében. De ez nem tarthat örökké. Nem lehet minket megmenteni, megóvni, megáldani, hogy tovább éljünk és élvezzünk mindent, amire szükségünk van, miközben tovább ártunk másoknak, a tehetetleneknek, mint a csecsemők, a magzatok, az ártatlan állat-személyek – ezt nem tehetjük. Szeretetteljesnek és kedvesnek kell lennünk, mert ezt szeretnénk más lényektől. És ezt várjuk el a Mennyektől is. Nekünk kell megteremtenünk. Nekünk kell táplálnunk ezt a minőséget lelkünkben, szívünkben, hogy ugyanilyen minőségeket kapjunk vissza, bárhová megyünk, bárhol élünk. A hasonló hasonlót szül. Ezt mindannyian tudják. Ki mint vet, úgy arat. Ezt mindannyian tudják. Mindannyian tudnak a karmáról. Még ha nem is buddhisták, még ha nem is keresztények, mindannyian tudják: „Ki mint vet, úgy arat.” Nem kell állandóan ismételgetnem ugyanazt. ismételgetnem ugyanazt. Önök intelligensek! Kérem, legyenek olyanok, amilyennek másokat szeretnének. Úgy bánjanak másokkal, ahogyan szeretnék, hogy önökkel bánjanak. Adjanak másoknak, amit tudnak, ugyanúgy, ahogyan önök is szeretnék, hogy kapjanak, ha szükségük van azokra a dolgokra, helyzetekre, arra a segítségre, azokra a vigasztaló szavakra. Kérem, kérem, és kérem. Photo Caption: “Egy kis hó nem akadályozhatja a HAZA-JÖVŐ UTADAT!”
