Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Mai történetünk 1978-ba repít vissza minket Âu Lạcba (Vietnam), ahol egy rejtélyes és nyugtalanító esemény zajlott le, amelyet később egy szerzetes mesélt el, aki szemtanúja volt. Kísérteties történet a karmáról, a reinkarnációról és egy múltbeli élet maradandó következményeiről, amely egy Ngọc Hạnh nevű fiatal nőhöz kapcsolódik, aki később apáca lett a tisztelt Trúc Lâm templomban Đà Lạtban, Âu Lạcban (Vietnam). Akkoriban ő végzős hallgató volt a Huế-i Pedagógiai Egyetemen. Egész családja korábban sosem találkozott a buddhizmussal. Mivel szülővárosa messze volt, az egyetem kollégiumában lakott. Egy nap az iskola több napos szünetet adott a diákoknak, hogy felkészüljenek a végzős vizsgákra, így ő kihasználta az alkalmat, hogy meglátogassa a családját. Egy késő éjszaka, miközben fent maradt tanulni, hirtelen egy nagy kígyó csúszott be az ablakon. Sikított, és ezzel felébresztette az egész házat. Apja, álmából felébredve megragadta az ajtó reteszét, és a kígyó felé rohant, és azonnal megölte. Nem sokkal eme félelmetes esemény után Ngọc Hạnh apja hirtelen abbahagyta az evést. Egészsége napról napra romlott, anélkül, hogy ennek egyértelmű oka lett volna, habár sok helyen kerestek gyógymódot. Aztán egy napon híre jött, hogy elhunyt. Miután ezt meghallotta, Ngọc Hạnh azonnal félbeszakította tanulmányait, és hazatért szülővárosába, hogy részt vegyen apja temetésén, mielőtt a szertartás megkezdődött. Ami azonban egész családját és rokonait megdöbbentette, azok a furcsa és váratlan cselekedetek voltak, amelyeket hazatérése után tanúsított. Ngọc Hạnh dühösen érkezett, berontott a házba, mindenkit félrelökött, és egyenesen apja koporsójához rohant. Ott puszta kézzel letépte az összes kötést, és felnyitotta a fedelet. Levette a holttestet borító minden réteg temetkezési ruhát és szertartási tárgyat, amíg apja arca láthatóvá vált. Mindenki túl sokkos volt ahhoz, hogy reagáljon, feltételezve, hogy csak a gyász kerítette hatalmába, és utoljára akarta látni apját. De rémületükre hirtelen elkezdte tíz ujjával kaparni az arcát, széttépve a bőrt. Aztán kirohant az utca közepére, őrülten nevetve és kiabálva: „Megbosszultam! Megbosszultam mindkét sérelememet!” Ezt követően hangosan felolvasott egy hosszú verset, amelyből kiderült, hogy egy bosszúálló szellem szállta meg. A történet a következő: sok élettel ezelőtt Ngọc Hạnh házas ember volt, de házasságtörést követett el, majd megölte a feleségét. A feleség, aki fájdalomban halt meg, kígyóként született újjá. Bosszúból a kígyó bement Ngọc Hạnh házába, hogy megölje őt, de az apja megölte. A temetésen ugyanaz a fájdalmas nő lelke szállta meg Ngọc Hạnh-t, és késztette arra, hogy megcsonkítsa halott apja arcát. E tragikus esemény után Ngọc Hạnh szellemek által megszállottá vált, és élete folyamatos szerencsétlenségek sorozatává vált. Mivel soha nem ismerkedett meg Buddha tanításaival, csak az Isteni lényekhez fordulhatott, és őszintén imádkozott segítségért, hogy megoldja a karmikus bonyodalmakat, amelyekbe belekeveredett. Tudta nélkül őszinte imái eljutottak egy zen mesterhez, aki több mint 200 évvel korábban hunyt el. Egy ritka spirituális válaszban a mester belépett a tudatába, és arra ösztönözte, hogy kezdjen spirituális gyakorlást a Trúc Lâm templom főapátjának irányítása alatt. A kígyó bosszúálló szelleme azonban továbbra is megszállva tartotta, és minden alkalommal megzavarta, amikor fontolóra vette, hogy feladja a gyakorlatát. Mély együttérzéssel és a karmikus kötelékükbe való betekintéssel a főapát tanításokat adott mind a szellemnek, mind Ngọc Hạnh-nak. A főapát így szólt a szellemhez: „Most segítek neked menedékre lelni a Három Ékszerben. Követed a Buddhát, ahelyett, hogy ragaszkodnál ehhez a lányhoz?” Ezután elvégezte a Menedék Szertartást mind Ngọc Hạnh, mind a megszálló szellem számára. A szellem a Tâm Tín (Hit Szíve) dharma nevet kapta, míg Ngọc Hạnh a Tâm Tưởng (Gondolat Szíve) nevet. Attól a pillanattól kezdve békében gyakorolhatott, többé nem kínozták és nem zavarták. Egy idő múlva, egy csendes meditációs ülés során, a főapáthoz váratlanul odalépett Tâm Tưởng apáca, aki sietve bejött és tiszteletteljesen megszólította. Tâm Tưởng-on keresztül Tâm Tín így szólt: „Tiszteletreméltó főapát, mostantól nem fogom többé zavarni Ngọc Hạnh-t. Megtaláltam új helyemet, ahol újraszületek, és eljöttem, hogy kifejezzem hálámat és elbúcsúzzak tőled.” Attól az időtől kezdve Tâm Tưởng apáca teljes szívvel szentelte magát a szorgalmas spirituális gyakorlásnak, míg családja is magáévá tette a Három Ékszert és világi buddhisták lettek. Ez a történet arra tanít, hogy minden szenvedés és ellenségeskedés nem véletlenül keletkezik, hanem az ok és okozat törvényéből fakad, amely sok életen át felhalmozódott karmikus kötelékekből szövődik. Csak a szeretet, az őszinte bűnbánat, az elengedés és a kitartó Dharma-gyakorlás révén nyithatjuk meg igazán a megszabadulás és a megvilágosodás útját. Ching Hai Legfelsőbb Mester (vegán) egyszer egy mélyreható történetet osztott meg, amely illusztrálja a megbocsátás erejét és a bosszú hiábavalóságát. Volt egy történet egy emberről, aki úgy állt bosszút, hogy elnyomott valakit. A másik személy pedig elhatározta, hogy bosszút áll. Ezért mindent megtett, hogy hatalomra tegyen szert, gazdagságra és hírnévre, hogy visszavághasson a másik személynek. Abban az időben, amikor ezt a személyt megtámadták, még szenvedett, még szegény és gyenge volt, ezért nem tudott visszavágni. Mert a másik gazdag, erős és befolyásos volt. Ezért ez a személy lenyelte a haragját, és megvárta azt a napot, amikor sikeres lett, hogy bosszút álljon a másik személyen. Amikor ez az elnyomott ember végül sikeres lett, a másik személy, aki azelőtt elnyomta őt, nyomorgóvá és éhezővé vált. A dolgok megfordultak. [Ez a személy] most gyenge és egyedül van. Ezért [a másik fickó] azt mondta, hogy nem áll többé bosszút. Valaki megkérdezte tőle: "Miért nem álltál bosszút, amikor a másik fickó elnyomott, megvert, és olyan igazságtalanul bánt veled? Akkoriban nem tudtál bosszút állni, és az érthető volt. Most, hogy minden hatalmad és erőd megvan, miért nem állsz bosszút?" Az a fickó azt mondta: "Korábban nem tudtam bosszút állni, mert gyenge voltam, nem volt senki, aki megvédjen, és nem volt hatalmam. Ha akkoriban bosszút álltam volna, meghaltam volna. Most képes vagyok megtorolni. Mivel a másik ember gyenge, bosszút tudok állni. De ha ezt tenném, akkor az erősek erőszakoskodnának a gyengékkel, ahogy ő is tette velem. Felejtsd el, nem akarok többé bosszút állni." Szóval úgyis jó, csak felejtsd el. Minden alkalommal, csak elfelejtem. Ez a helyes út. Ez teljesen helyes és összhangban van az úttal. Ezen a történeten keresztül láthatjuk, hogyan oldja fel a megértés és a megbocsátás a gyűlölet végtelen láncolatát. Legmélyebb hálánkat fejezzük ki a Legirgalmasabb Mesternek, hogy emlékeztet minket arra, hogy az irgalom választása a bosszú helyett nemcsak másokat szabadít meg, hanem magunkat is, összehangolva szívünket a spirituális gyakorlás valódi lényegével. Befejezésül, reméljük, hogy a mai történetek tanulságai mélyebb tudatosságot ébresztenek bennünk az ok-okozat törvényéről, és inspirálnak minket a béke, az erény és a belső tisztaság ápolására az igazi megszabadulás felé vezető úton!
